Cantaloup - On a hill not far away
Ezen sokat agyaltam, hogy most írjak e róla vagy se, de végül arra kellett rájönnöm, hogy ha már sokat hallgatom, akkor csak van benne valami jó. Nem szokásom, de most a szivemre hallgatok, illetve a Cantaloup-ra.
Ha a rideg racionalitásom venném elő, akkor azt mondanám: uncsi. Szimpla, a komplexitást teljesen mellőző, fel-alá mászkáló dallamok. Ugyanaz a nyamvadt gitár végig, néhol egy szerencsétlen hegedűt könnycseppekig hatva nyúznak, meg valami Eva nevű bringa is rátesz egy lapáttal brazil szappanoperákat megszégyenítő nyálas szöveggel. Aztán az ember meg azon kapja magát, hogy baszki már harmadjára hallgatom végig ezt az egészet. Britney Spears-t se hallgat senki, a csaj mégis meg tudna venni egy afrikai országot a lemezeladási bevételeiből. Akkor hogy is van ez? Hát úgy kérem, hogy emberek vagyunk és bármennyire gáz, mégis vevők vagyunk az ilyesmire (na a britney-s példát azért nem szó szerint érteni ám!). Csak felvállalni olyan nehéz, de én ezt most megteszem és azt mondom, hogy az Aerotone netlabel egy fasza dolog, annak legújabb kiadványával, az On a hill not far away-jel együtt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.